„Miért nem köszöntesz?” – kiáltotta az alezredes a fiatal nőnek, mit sem sejtve arról, hogy valójában kivel áll szemben… 😱😱
Aznap különös csend uralkodott a katonai bázison. A katonák tökéletes sorokban álltak a dísztéren, és az alezredes érkezésére vártak.
Mindenki tudta, hogy ez az ember rajongott a hatalomért és feltétlen engedelmességet követelt. Nem az ereje miatt féltek tőle, hanem a kegyetlensége és a gőgje miatt. Gyakran megalázta a beosztottjait, csak hogy okot találjon a büntetésükre, és senki sem merte nyíltan szembeszállni vele.
Néhány perccel később motorzúgás hallatszott a kapu felől. Egy katonai terepjáró gördült be a laktanya udvarára, hatalmas porfelhőt kavarva.
Az egység parancsnoka felkiáltott:

– Vigyázz! Tisztelegj!
Mindenki azonnal vigyázzba vágta magát és tisztelgett a felettese előtt. Ebben a pillanatban azonban egy fiatal nő katonai egyenruhában nyugodtan átsétált a dísztéren. Magabiztos léptekkel haladt, sisakját a kezében tartotta, és még csak rá sem nézett az alezredesre.
Az alezredes azonnal észrevette, és dühös lett. Hirtelen lefékezett, lehúzta az ablakot és rákiáltott:
— Hé, katona! Miért nem köszöntesz? Megőrültél? Tudod egyáltalán, ki vagyok?
A fiatal nő nyugodtan a szemébe nézett.
— Igen. Pontosan tudom, ki maga.
A válasz teljesen feldühítette az alezredest. Kiugrott a terepjáróból, ordítani kezdett, sértegette és fenyegette a nőt. A katonák mozdulatlanul álltak.
Ekkor a fiatal nő higgadtan megszólalt:
— Nem kötelességem tisztelegni egy nálam alacsonyabb rendfokozatú tisztnek.
— Tessék?! Látja ezeket a váll-lapokat? Alezredes vagyok!
A nő közelebb lépett.
— Ezredes vagyok, a belső vizsgálatok vezetője. A Minisztérium küldött ide, hogy kivizsgáljam, hogyan bánik a katonáival. Túl sok panasz érkezett magára. Mind ugyanarról szólnak.
Az alezredes elsápadt.
A nő keresztbe fonta a karját.
— Miért nem tiszteleg? Ez már egy újabb szabályszegés.
A gyakorlótéren síri csend lett.