Artyom 19 éves volt, amikor egy nagyvárosba költözött tanulni, és kibérelt egy kicsi, de drága lakást. A lakás tulajdonosa, Marina 65 éves volt. Jómódú nőként több lakással és egy vidéki házzal is rendelkezett.
Artyom eleinte csak úgy tekintett rá, mint a lakás tulajdonosára. Amikor azonban megtudta, mekkora vagyona van, egészen más szemmel kezdett nézni rá.
Egy nap megkérte a kezét.
Marina hosszasan nézett rá, majd minden várakozás ellenére igent mondott.
Artyom biztos volt benne, hogy mindent tökéletesen kiszámított. A terve az volt, hogy egy-két évig Marinával él, majd beadja a válókeresetet, és megpróbál megszerezni valamennyit a nő vagyonából.
Az esküvő előtt azonban Marina egy házassági szerződést tett elé.
– Olvasd el figyelmesen – mondta nyugodtan.
Artyom gyorsan átfutott néhány oldalt, majd aláírta.
Az esküvő napján rendkívül elégedett volt magával. Már előre örült annak a gazdagságnak, amelyről úgy gondolta, hamarosan rá vár.
Azt azonban még nem tudta, hogy három nappal később egészen másképp fog tekinteni erre a házasságra…
Az esküvő után Artyom hamar rájött, hogy Marina nem akarja, hogy a házasságuk pusztán formaság legyen.
Azt várta tőle, hogy valóban férjként éljen mellette: töltsenek együtt időt, segítsen a házimunkában, kísérje el a rokonaihoz, és vegyen részt a családi életben.
Artyom egyre ingerültebb lett.
Néhány hónappal később úgy döntött, ideje elválni.
– Nem akarok tovább így élni. Váljunk el – mondta.
Marina nyugodtan nézett rá.
– Biztos vagy benne?
– Természetesen.
Ekkor Marina elővette azt a házassági szerződést, amelyet Artyom az esküvő előtt aláírt.
– Egyáltalán elolvastad?
Artyom hallgatott.
Marina kinyitotta a dokumentumot a megfelelő oldalon, és megmutatta neki azt a pontot, amely alatt ott állt a fiú aláírása.
A szerződés szerint, ha a férj maga kezdeményezi a válást, köteles a feleségének kifizetni a saját teljes vagyona értékének felével megegyező összeget.
Marina vagyona pedig jelentős értéket képviselt.
Artyom elsápadt.
– Ez lehetetlen…
– Te magad írtad alá – válaszolta Marina.
De még egy kellemetlen meglepetés várt rá.
A szerződés a hűtlenségre vonatkozó pontot is tartalmazott: ha bármelyik házastárs megcsalja a másikat, a hűtlen félnek a szerződésben meghatározott hatalmas pénzügyi kártérítést kell fizetnie a másik félnek.
Artyom rájött, hogy még az is teljes anyagi összeomláshoz vezethetne, ha titokban megpróbálna kapcsolatot kezdeni egy másik nővel.
Marina néhány pillanatig hallgatott, mielőtt megszólalt.
– Már a kezdetektől tudtam, miért vettél feleségül.
A fiatal férfi lesütötte a szemét.
– Akkor miért mondtál igent?
– Mert reméltem, hogy idővel megváltozol. De most már a férjem vagy. A vagyonomat akartad megszerezni, helyette pedig kaptál egy családot.
Artyom nem válaszolt.
Arról álmodott, hogy csak egy-két évig marad Marina mellett, megszerzi a pénzét, majd új életet kezd.
Saját kapzsisága azonban olyan helyzetbe sodorta, amelyből hatalmas pénzügyi következmények nélkül nem tudott kilépni.
Így a fiatal férfinak, aki egy idősebb nő vagyonából próbált hasznot húzni, végül szembe kellett néznie saját kapzsiságának következményeivel.
Fiatalsága most egy olyan nő mellett telt, akit nem szeretett — és akit kizárólag a pénzéért vett feleségül.
