Megláttam egy üzenetet a férjem telefonján: „A tegnap este elképesztő volt. A feleséged nem vett észre semmit, ugye?” Nem szóltam semmit. Nyugodt maradtam, és úgy döntöttem, előbb kiderítem, mi történik valójában.
Ötvenhat éves voltam, amikor először kezdtem azon gondolkodni, vajon harmincegy év házasság után a férjem még mindig nőként lát-e engem. Robert mindig szerető férj volt. Amikor fiatalabbak voltunk, megfogta a kezemet még akkor is, amikor csak elment mellettem a konyhában, hátulról átölelt, vagy lefekvés előtt megcsókolt, és azt mondta: — Még mindig ugyanaz a lány…